2011. március 11-én, Tokiótól 225 kilométerre 15 méter magas szökőár éri el a Fukusima Daiicsi atomerőművet, megrongálva az egyik hűtőrendszert.

Miközben továbbra sem tudnak helyzetjelentést szerezni a Fukushima Daiicsiből, a kormány nyugalomra inti és otthon maradásra szólítja fel az embereket.

A biztonsági tartályban a nyomás gyorsan emelkedni kezd. Mivel katasztrofális robbanás fenyeget, a TOEPCO azt javasolja, hogy engedjék a gázt a légkörbe.

Mivel az áramellátás továbbra is szünetel, a szelepeket kézzel kell kinyitni. Nehéz szívvel ugyan, de néhány munkás megkérdezi, hogy biztonságosabb helyre evakuálhatók-e.

Yoshida üzemvezető úgy határoz, hogy tengervizet használnak a hűtéshez, ám a TOEPCO központja azt mondja neki, hogy várja meg a kormányzat engedélyét.

Amikor a nyomás végre csökkenni kezd a biztonsági tartályban, a TOEPCO központja azt akarja, hogy a helyszínen lévő dolgozók folytassák a munkát, azonban Yoshida aggódik.

Miközben a kormányzat és a TOEPCO központja egyre türelmetlenebbé válik, Yoshida üzemvezető engedélyt kér a helyszínen tartózkodó dolgozók egy részének evakuálására.

Tájékoztatják a miniszterelnököt, hogy a legrosszabb esetben az ország harmada – Tokió és környéke is – évtizedekre lakhatatlanná válik.